Sokan gondolják úgy, hogy rengeteg barát veszi körbe őket, mindig van társaság, akikkel "lóghat". De mikortól is beszélünk barátról és nem haverról? Miben mutatkozik meg, ki az vagy kik azok akik az életünk legnagyobb mélypontjában is "fogják a kezünk"? Mikortól beszélhetünk arról, hogy valaki már nem a barátunk? És mégis hogyan dolgozzuk fel az elvesztését?

Nos, véleményem szerint a barátok nem attól barátok mert folyamatosan melletted/veled vannak. Leginkább úgy tehetünk különbséget ha belegondolunk: ki az/kik azok a személyek akiket bajban keresnél és tudod, hogy elsők közt segítenének? Akiknek nem kell kifogásokat keresned, nem kell a jobbik énedet feltüntetned? Akik szó nélkül, bejelentkezés nélkül átugorhatnak? Akik mellett nem kínos a néhai csend, vagy akik gondolkodás nélkül kiállnak melletted? Ha ezeket átgondoljuk egyből kiéleződik ki/kik is az igazi(ak). 

És igen, életünk folyamán előfordulhat bizony, hogy úgy érezzük: elvesztettünk egy barátot. Nem feltétlen kell ehhez összevesznetek, elég ha azt veszitek észre, hogy nem működik köztetek valami jól. Lehet az a viselkedésetekben látszik meg, az is lehet hogy eltávolodtok egymástól, esetleg történik valami olyan, ahol nem számíthattok a másikra, ez csalódás pedig hatalmas törést tud okozni. Meg lehet beszélni persze, de ehhez mindkét félnek nyitottnak kell lenni, és bízni a másikban annyira, hogy új fejezetet nyissatok a barátságotokban.

De mi van akkor ha nem sikerül megbeszélni? 

Lehet felnőttként megbeszélni a helyzetet, hogy külön utakon jártok tovább, de gyakrabban szokott előfordulni sajnos a többszöri "huzavona", civakodások, további csalódások a másikban. Az, hogy ezt belül hogyan éled meg, sokmindent befolyásol. Az első talán, (és esetleg legfontosabb) hogy semmiképp se hergeld magad a másik ellen, akkor se ha ő próbál téged lehúzni, vagy dühíteni. Nyilvánvaló, hogy kellemetlen, de ha te nem ragadod meg a kötelet,ő nem tud elrántani. Legjobb ha visszagondolsz azokra az időkre mikor még jóban voltatok, hogy miken mentetek keresztül együtt, hiszen a jó emlékek akkor is azok maradnak ha már nem lesztek benne egymás életében. Az a legrosszabb mikor két egykori legjobb barát szidja a másikat. Második: nem kell kitörölni a közös fotókat, de jobb ha nincs a szemed előtt. Lezárni valamit nem igazán könnyű, mégis ha már így döntöttetek, többé nincs szükség sem arra hogy a gyorshívó listán legyen, sem arra hogy elsőként dobja ki a galéria a telefonodon. 

Harmadik és egyben utolsó: ne sírj, ne szomorkodj. Ha barátságotok megbukott és esetleg sosem lesztek jóban, annak oka van és emiatt fölösleges bánkódni, ugyanis biztos találsz még olyan személyt az életed során akit a legjobb barátodnak hívhatsz majd. Ha meg idők múltán kibékültök, hálát kell adni érte, hiszen lehet mindkettőtöknek csak több idő kellett feldolgozni a csalódást, sérelmeket.